Nomen est omen
(Avagy mese párhuzamokról és uralkodókról) Egyszer volt, hol nem volt, mégcsak nem is az óperenciás tengeren túl hanem itt a mi kis országunkban, volt egyszer egy király. Nagy és igazságos király volt. Akkoriban az emberek boldogan éltek amíg meg nem haltak. De sajnos mind meghaltak, ők is, a király is és vele az igazság is. Sok sok évvel később, a már jóval kisebb országunkban, megint uralkodott valaki akit pont úgy hívtak mint régen a királyt. Viszont ő már nem volt király, nem volt nagy, és végképp nem volt igazságos. A hatalom bűvöletében átíratta a választási törvényt, kék cédulákat használt, hamis vádakat koholt, uralta a tájékoztatást, ellenfeleit megosztotta, szövetségeseit kihasználta és elárulta. Ez a kicsi és kövér zsarnok áhítattal és félelemmel nézett a nagy és orosz diktátorra, a gazdájára. Leste óhaját, ugrott minden parancsára, hiszen tudta tőle függ a sorsa. Mint öleb pitizett gazdájának, és ugatta, morogta a nyugati ellenségeit. Az alattvalók számár