Szabadon Gondolom

Avagy, a hiba az ön rendszerében van!  Demokrácia-e  az az ország ahol  a parlamenti helyek több mint kétharmadával  egy fasiszta rendszert építő  állampárt rendelkezik és  ahol náci eszmékkel  mandátumot lehet szerezni? Demokrácia-e  az az ország ahol megszűntek  a külön hatalmi ágak, gyakorlatilag minden egy ember akarata szerint működik?  Demokrácia-e  az az ország ahol konszenzusos nélküli  a választási törvény?  Demokrácia-e  az az ország ahol nincs érdemi vita?  Demokrácia-e  az az ország ahol több millió ember tájékoztatás helyett csak  központi propagandát kap?  A válasz erre egyértelmű,  nem az.  Akkor mégis  miért viselkedünk még mindig úgy, mintha az volna?  A hiba rendszerszintű.  Ez egyaránt igaz  globálisan,  országosan, és  egyénileg is.  A gyógyulásra akkor van esély,  ha a legkisebb alkotó elem felől haladva tárjuk fel és javítjuk ki a hibákat.  Azaz  amíg a legtöbb fejben gond van,  esély sincs a változásra.  Hiba pedig mindenkinél van,  hiszen emberek vagyunk.  Ezért

Nincs más választás ,  választanunk kell!  Mert még van választás Mert a mi életünk, a mi felelősségünk Mert más megteszi helyettünk Nincs más választás Mert soha nem volt ennyire egyértelmű. Mert ez már a végső játszma.  Mert csak ketten a befutó helyeken.  Mert az indultak még kategóriában most nincs esély labdába rúgni.  Lehet vicces, lehet komoly,  lehet szélsőbal, lehet szélsőjobb,  lehet a legjobb meggyőződéssel,  lehet kamuból,  legfeljebb az 1% a reális eredmény. Az juthat be akinek mindenhol van jelőltje aki minden választót elér.  A halottak ajánlani még tudtak, szavazniuk azonban már macerás lenne... A balszél hagyományosan nem jut be.  A jobb szélen meg már ott a Fidesz, náluk fasisztábbnak lenni komoly kihívás.  Nincs más választás   Mert így már nem megy, nem mehet tovább.  Az eddigi életünk mindenképpen megváltozik.  A NER 12 év alatt szisztematikusan elérte hogy a néhai magyar demokrácia már csak egy kiszáradt, üres váz.  Ami belül közben létrejött az nem a szépséges pi

Egyszer volt, hol nem volt,  élt egyszer egy hatalmas és erős barnamedve.  Idősebb korára elhatalmasodott rajta az álmatlanság, a hosszú téli éjszakákon csak a barlangja falát bámulta és  a dicső múltról ábrándozott.  Fiatalon övé volt a fél erdő,  minden állat rettegett tőle,  lesték kívánságait.  De ahogy telt múlt az idő  az addig engedelmes állatok  az erdő másik felébe vágytak, ők is szabadon, egyenlően és testvériségben szerettek volna élni, mint az ottani szerencsésebb társaik.  Így aztán sorra magára is hagyták az öregedő mogorva medvét. Aki ezen aztán éktelen haragra gerjedt, úgy gondolta neki igenis van joga a keleti erdő felett uralkodni.  Itt van például a róka aki nemrég még pitizett a póráz végén,  most meg a sassal barátkozik és kéri felvételét a nyugati erdőbe. Betelt a pohár,  az eszelős medve rárontott a rókára.  Azt gondolta az majd fülét farkát behúzva megadja magát és újra behódol neki.  De a róka már megízlelte a szabadság ízét, öntudatra ébredt és felvette a küzd

Az emberiség történetének újabb szégyen-foltjához érkeztünk.  A történelem számos negatív példát és intő jelet szolgáltatott mégsem okolunk belőlük. Európa és a világ tétlenül nézte, hogy egy volt KGB-s ügynök csírájában fojtsa el az orosz demokratikus álmokat és fasiszta rendszert hozzon létre a volt kommunista birodalom helyén.  Az egyre fokozódó hatalmi téboly, a világuralmi törekvések átlépték a racionalitás határát, háborút indított Európában.  A civilizált világ válasza egyértelmű,  az agresszor ezzel a húzásával véglegesen szalon képtelenné vált és már csak az őrült diktátorok, háborús bűnösök, népírtók között emlegetik.  A földön minden jóérzésű, egészségesen gondolkodó ember így tesz, kivéve...  Kivéve sajnos számos honfitársunkat élükön a miniszterelnökkel.  Aki fennen hangoztatja, hogy mennyire elítéli a háborút,  nagy szó, ki nem?  De az okozóját már kínosan nem nevezi meg, nem ítéli el, nem áll ki egyértelműen az agresszor ellen.  Korábbi írásomban párhuzamot vontam a két