Szabadon Gondolom

A nyugdíjvagyon megvédve,  pipa. Európa határa megvédve,  pipa. A kereszténység megvédve,  pipa. A béke megvédve,  pipa. Európát megzsarolni,  pipa.  Kínának lefeküdni,  pipa.  A NATO-t elárulni,  pipa.  Putyin seggét fényesre nyalni,  pipa.  Soros stoppolva,  pipa. Brüsszel megállítva,  pipa. Közpénz jelleg megszüntetve,  pipa. Jogállam ad acta,  pipa. Baltás gyilkos elengedve,  pipa.  Gruevszki befogadva,  pipa.  Kaleta hazamentve,  pipa.  Budaházy kiengedve,  pipa.  És most a gyerekeink  kapnak tőlük...  Rendőrminisztert státusztörvénnyel Iskolaőrt gumibottal Rendőrt könnygázzal Papot perverz vággyal Nevelés helyett idomítást Nevetés helyett fegyelmezést Szabad tudás helyett dogmákat Jövő helyett hamisított múltat Persze azért tanulhatnak is...  Öntudat helyett alázatot Vélemény helyett hódolatot Gender helyett gyűlöletet Nyitott szem helyett vak hitet Szolidaritás helyett önzést Őszinteség helyett trükközést Szeretet helyett irigységet Becsület helyett kegyetlenséget Még jó,  hogy

Egyszer azt mondta kommunista, aztán azt mondta antikommunista. Egyszer azt mondta liberális,  aztán azt mondta, illiberális.  Egyszer azt mondta, Ruszkik haza,  aztán már nem mondja... Egyszer azt mondta,  Csuhások térdre imára,  aztán azt mondta,  Ember, most jövök ki a templomból.  Egyszer azt mondta, Soros a jótevő, aztán azt mondta, Soros a gonosztevő.   Egyszer azt mondta, kihívlak vitára, aztán esett is egy nagyot, pofára.  Egyszer azt mondta, migránsok haza, aztán megadott egy számla számot.   Egyszer azt mondta, megvédi a gyerekeinket a pedofiloktól,  aztán megvédte Kaletát a börtöntől.  Egyszer azt mondta ő Európa DNS-e, aztán azt mondta a türkök testvére. Többször esküdött, hogy a népét szolgálja,  aztán az egész nép lett az ő szolgája.   Egyszer a harcok vezénylő tábornoka,  aztán a putyini béke beépített galambja.  Egyszer azt mondta, első a család, aztán boldog karácsonyt is kívánt.  Egyszer azt mondta, soha nem vetemedne arra, hogy elhallgattassa azokat, akik nem értenek

Az egészséges társadalmakban az emberek többsége részt vesz a saját közéletében, vagyis politizál.  Ezt teszik az egyéb elfoglaltságaik, munkájuk, hivatásuk mellett nem pénzért vagy bármilyen juttatásokért hanem a saját  (a családjuk, gyermekeik és környezetük )  jól felfogott érdekei érvényesítése érdekében.  Persze szükség van olyanokra is akik hivatás szerint, főállásban végzik ezt a tevékenységet.  Ők ideális esetben olyan köztiszteletben álló embertársaink akik már bizonyítottak,  elsősorban például azzal, hogy a saját életüket már rendbe tették, anyagilag, egzisztenciálisan sínen vannak, a magánéletük rendezett amikor arra jelentkeznek, hogy mások életét, sorsát, a köz boldogulását kívánják szolgálni.  Vagyis elvileg nem  a személyes, anyagi haszonszerzés lehetősége hanem  a közösség szolgálatának az igénye motiválja a politikusi pályára lépőket. Elvileg. Magyarországon a rendszerváltás speciális helyzetet jelentett, hiszen azt megelőzően csak az állampárt vezetőinek volt lehetős

Politika vagyis közélet,  mindannyiunkra tartozik, mégis a többség legfeljebb csak passzív résztvevője,  kevesen vannak azok akik a saját jól felfogott érdekeik szerint befolyásolni is próbálják. Ezt többnyire a pénz és hataloméhes embertársaink előzékenyen átvállalják,  őket hívjuk politikusoknak.  Egy egészséges társadalom részt vesz a saját köz-életében.  Az öntudatos állampolgárok aktív formálói a közösségüknek, a gondolkodó emberek kiállnak az érdekeik érvényesítéséért.  Persze szükség van olyan megbízottakra akik hivatás szerint foglalkoznak ügyeik intézésével.  Erre a feladatra pályázat útján lehet jelentkezni, amit nevezhetünk akár választási kampánynak is.  A munkaadók egymás közt egy választás nevű ceremónián döntik el a leendő alkalmazottaik személyét.  A nyertes pályázók határozott idejű ( általában négy éves ) megbízási szerződés alapján képviselhetik kenyéradó gazdáikat. Probléma akkor van amikor az alkalmazottak a főnökeik fejére nőnek és a rájuk bízott feladatok végreh