Szabadon Gondolom

Az elnyomó rendszerek  rendszerint be-rendezkednek,  el-rendezkednek,  át-rendezkednek majd  rendelkeznek,  rendelkeznek  ès csak egyre többet és többet rendelkeznek. Mert  az ilyen lelketlen rezsimekben a rend a lelke mindennek. A rendszer rendje,  a fortèlyos fèlelem ès  az esztelen gyűlölet rendje,  ahol  a hatalom mindent  megszerez,  beszerez, rendszerez,  átnevez,  kinevez,  megnevez,  átrendez,  berendez,  megrendez,  ahogy azt  a (fő)Rend-ező (el)rendeli. De  a túl rendezett,  megrendezett  rend  rend szerint már csak  a rendszer szerint  rend. Ez a hatalom rendje,  ez a diktàtor nyugalma,  ez a hàborús bűnös bèkèje. Az eszelős rendje,  az esztelen szabàlyozás,  a rettegő nyugalma,  a rettenetes elnyomás,  a terror bèkèje,  a kíméletlen pusztítás. A kènyszeres kènyúrak,  kegyetlen zsarnokok  embertelen rendszerei  a zavarodott elméjük  beteges lenyomatai. Ezek  a rend-ellenes rendszerek  rendszerint elrendszertelenednek és rendre  a saját tehetetlenségük okozza  az elkerülhetet

"Hol a zsarnokság van, ott zsarnokság van," Tehát  nem demokrácia,  de nem is valami átmeneti vagy hibrid rendszer,  hanem  egyeduralom.  Hiszen  a jogállam  már csak álca,  kiszáradt, tartalom nélküli váz.  A hatalmi ágak függetlensége megszűnt.  A parlament  súlytalan, látszat intézmény.  A tájékoztatás  helyett  agymosás,  primitív propaganda van.  Egy szűk elit élvez főúri kiváltságot és mesés gazdagságot  pont az általuk leginkább kizsákmányolt és megtévesztett tömegek aktív támogatásával.  A kialakult rendszer jellemzői  pontról pontra a fasiszta diktatúrák leírásával egyeznek meg.  A haszonélvezői  a feudalizmust idéző hűbéri  valamit  a szervezett bűnözők hierarchikus, tettestársi viszonyában működnek egy politikai párt álcája mögött,  a rendszerszintű korrupció eszköztárával.  Egy ilyen helyzetben  az ellenzéknek  magától értetődően  a rendszer ellenzékének kell lennie!  Vagyis  nem követhetné el azt  a hatalmas hibát (vagy még inkább bűnt ),  hogy segít fenntartani 

Diktátornak lenni  a magányt is jelenti. A rögeszme mely a csúcsra repíti,  óhatatlanul az elméjét is kikezdi.  Egyeduralkodó az országában,  és egyedül marad paranoiában.  Egyedül, magányosan, rettegve rengeteg ember között is remete.  Szolgák, testőrök,  kegyencek, kegyencnők,  a tanácsokat adók  és a kegyelmét kérők.  A már megvesztegettek  és a megvesztegethetők,  a hátsóját fényesre nyalók  és a bátran szembe dicsérők.  Közeli, távoli és benősülő rokonok, ismerősök, komák, szomszédok,  az üzletben és bűnben társak.  Na, meg a pártbéli elvtársak. Vannak rajongói, hívői istenítői,  vannak szép számmal követői. Van aki fanatikusan imádja  és van aki az életét is neki ajánlja. Övé az ország, övé a hatalom,  övé pálya meg a rengeteg stadion. Övé az első és övé az utolsó szó, meg a pörköltszaftos, kihízott zakó. Neki jár az ováció, az ütemes taps, miatta kel fel és nyugszik le a nap. A strómanoknak se szeri se száma  még sincs egyetlen igazi barátja. Diktátornak lenni  a gyanakvást jele

Budapest felett önkényúr trónol.  A bűnszövetkezete élén  megszállta az országot,  minden hatalmi ágat ural és  szégyen szemre fasiszta rendszert épített az Unió egyik tagállamában.   Számára  a honfitársai  az  ő személyes alattvalói,  tehát  ha valamelyikük nem az ő alázatos szolgájaként viselkedik  akkor  az ezzel a népének ellensége, árulója  és mint ilyen  másod vagy inkább  harmadrangú állampolgár,  aki ezért természetesen  üldözendő,  megalázandó,  ellehetetlenítendő és  (egyenlőre még csak politikai értelemben)  megsemmisítendő!  Az engedelmes alattvalóknak meg az értelmi és érzelmi színvonaltalanságuknak megfelelő nívójú plakátkampányok segítenek tájékozódni, hogy  aktuálisan  kiket is kell a leginkább gyűlölniük.  Ez a Brüsszel....  már egy jó ideje ott van  a fő-gonoszok között,  mindig készül valamire,  tönkretesz a szankcióival,  ha olyan a kedve füttyentget.  Hát  nem csoda, hogy sok-sok milliárdnyi közpénzt emésztett fel a megállítása  és ez az állandó hadakozás is ellen